Csakhogy a lefújás után Pálinger már együtt örült társaival a pályán, mosolyogva pacsizott a nürnbergi lányokkal. A jobb lábán nem volt cipő, hanem vastag kötés éktelenkedett rajta.

„Már Nürnbergben is megpróbáltam óvatosan ráállni, de nem mertem erőltetni – mondta Pálinger Katalin. – Évek óta bokavédőt viselek, de most ez sem segített, mert ráléptem a labdára. Érzem, vigyáznom kell rá, mert még most is fáj. Az orvos szerint megrándult a bokám, ezért megdagadt és be is vérzett, de a korábbi sérülések és műtétek miatt kilazult szalagok talán nem szakadtak el. Már Nürnbergben elkezdtem a kezelését, és néhány napig biztosan pihentetnem kell, de a Fradi ellen szerdán szeretnék játszani. Egyelőre nehéz megmondani, pontosan meddig tart a felépülésem, de ha nincs szakadás, talán nem sokáig.”

A meccs másik hőse Görbicz Anita volt, aki a világ legjobb irányítójához méltóan dirigálta társait támadásban és védekezésben, sőt arra is futotta, hogy 12 gólt lőjön (kilencet hetesből).

„Végig igen okosan, taktikusan kézilabdáztunk, igyekeztünk a magunk játékát ráerőltetni a Nürnbergre – vélekedett Görbicz Anita. – Újra megmutattuk, kitűnően együtt van a csapatunk. Sem védekezésünkkel, sem támadásainkkal nem volt gond, így aztán még nagyobb különbségű győzelmet arattunk a legjobb német klubcsapat ellen, mint Győrben.”

A győriek az első talákozón nyitott védekezéssel kezdtek, a szombati mérkőzésen viszont hatos védőfalat állítottak a német támadók elé. A kapuban sem Herr Orsolya, hanem Pálinger Katalin kezdett – parádésan. Az elején kicsit szoros volt az állás, mert az ETO védekezése olykor lyukas és kiismerhető volt, ám a váltást követően (megnyitotta a védőfalat Konkoly Csaba mester) csak rettentően nehezen tudtak helyzetbe kerülni a németek.

Pálinger, majd Herr Orsolya bravúrjainak, valamint Görbicz, Tomori Zsuzsa, Aurelia Bradeanu és Vérten Orsolya góljainak köszönhetően a hajrára nem maradt kérdés: a Győr sorozatban 30. győzelmét aratta, s bejutott a BLelődöntőbe.